Hogyan kezeld a stresszt?
Összeállítottam a stresszkezelési lehetőségeket, melyek közül néhány igazából betartandó szabály, nem lehetőség. Azt gondolom, végigolvasva mindenki tudja, melyek ezek.
1. Önismeret
Mi más lehetne az első pont, mint az önismeret? Ki vagyok és mi jó nekem? Ha ezt a kérdést nem tudom megválaszolni, akkor elképzelhető, hogy nem leszek annyira hatékony. Rengeteg berögzültség lehet a személyiségünkben, hordozunk fel nem dolgozott sérelmeket, jövünk generációs kódokkal, szocializáció során felvett szülői mintákat használunk tudattalanul. Ezt a rendszert át kell látnunk, és folyamatosan figyelve Önmagunkat, dolgoznunk kell. A környezetünkben kialakuló események, az egészségi állapotunk, emberi kapcsolataink pontosan mutatják, mi a teendő. A könyvek és előadások mellett mindenkit bíztatnék arra, hogy élete bizonyos szakaszaiban válasszon egy egyéni segítőt, aki rá fókuszálva megismerteti Önmagával. Ezen folyamat alatt kialakítunk stresszkezelő technikákat, de higgyétek el, maga a megértés már a kezetekbe adja a változtatás lehetőségét.
2. Emberi kapcsolatok
Társas lények vagyunk! A jelenlegi társadalmunkra jellemző izoláció épp ellenkezője annak az iránynak, amerre tartanunk kellene. Azt gondolom, a jelenlegi tiniken már jól látszik a következménye. Tablet, telefon, internet + Covid…. Ezt az írást felnőttek olvassák majd. Nem csak a szülőkhöz szólok. A többiek is alakítják társadalmunkat. Mindenkinek nagy szerepet osztott az élet. Olyan főszerep „félét”.
Segítsünk egymásnak. Legyünk együtt. Csak egy egyszerű közös séta, hátizsákos kirándulás, bicózás, szalonnasütés…. Szervezhetünk közösségi megmozdulásokat is. Igen, a szemétszedés is az! A tágabb környezetünket is vegyük észre! Kérhetünk segítséget is, amikor úgy adódik! Miért ne? Mindent nem lehet egyedül megoldani. Leginkább az emberi kapcsolatok formálják személyiségünket, és ha jól gondolom, az emlékeink maradnak velünk szó szerint mindörökre.
3. Párkapcsolat
Az egyik legnagyobb tanítás, igaz? Tetszik az ember egójának vagy sem, Ő saját maga lényének köszönheti a jelenlegi helyzetét. Dolga van vele. Amíg nem ismerem el saját felelősségemet, addig nem vagyok felnőtt, és semmiféle változásra esélyem sincs! Van egy indián mondás: nem az a jó párkapcsolat, amikor egymás szemébe nézünk, hanem amikor egy irányba. Ez jelenti azt is, hogy a másik tükrében az egyéni fejlődésemmel mindig nekem, magammal lesz dolgom. Vannak párkapcsolatok, melyekben bizonyos időszakokra rendeződünk csak össze. Olvastam egyszer egy pszichiáter hölggyel egy mélyinterjút. Ő úgy fogalmazott, hogy eddig háromszor ment férjhez ugyanahhoz a férfihez. Nagyon találó megfogalmazás. Leggyakrabban a 7 éves ciklusról hallunk. Alapvetően igaz… Ő is elmondta, hogy egy-egy szakasz végén újra és újra leültek, átbeszélték céljaikat, vágyaikat, és úgy döntöttek, hogy együtt mennek tovább. Viszont nem minden kapcsolat ilyen tudatos, és hát van, amit nem lehet megmenteni. Csak magunkat belőle…
4. Munkahely
Húúúú de kardinális kérdés! Több időt töltünk sokszor a kollégáinkkal, mint a saját családunkkal. (Mondjuk Én többségében egyedül dolgozom, de egész jól megvagyunk, semmi vita…) Ami szerintem fantasztikus az életben, hogy ha valami nem igazán passzol hozzánk, változtathatunk! Egy ideig ugyan érdemes azon munkálkodni, ha valami nem működik jól a kollégákkal, vezetéssel, vizsgálni, hogy a Mi felelősségünk hol van ebben, de előfordul bizony, hogy éppen azért kerültünk ilyen helyzetbe, hogy megtanuljunk változtatni és kiállni magunkért. Szokták mondani, aki szereti a munkáját, az nem is dolgozik. (Na ezt azért nem írom alá. Imádom a munkám, de elfáradok…. )Szentül hiszem, hogy mindenkinek megvan a maga helye a munka világában is. Legyünk bátrak megkeresni!
5. Célok
Az egyik legfontosabb ismérv azt gondolom, hogy tisztázzuk: a lélek képtelen motivált maradni és fókuszálni kizárólag hosszútávú tervekre, célkitűzésekre. Ezt nagyon fontos tudni!
Így mindig legyenek apró napi – maximum heti célok is, melyek elégedettséget és további motivációt jelentenek. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, de az élet nem is abból áll.
6. Megfelelő táplálkozás
A sorrendet az írás elkészítése alatt 146 – szor módosítottam, sehogy nem teszik. Egymás mellé írtam volna mind, de azt nem lehet kivitelezni. Szóval ne gondoljuk, hogy a táplálkozás kérdésköre valójában az ötödik, vagy a mozgás a hatodik…
Szerintem van egy egyszerű szuper hasonlat a „szemét” evésre. A benzines kocsidba dieselt tankolsz?
Az is tény, hogy a táplálkozásban is léteznek olyan alapvető tézisek, melyek mindenkire igazak. Mégis, itt is igaz: senki nem egyforma. A kereteken belül tovább lehet cizellálni, kinek mi a megfelelő. Szerintem a világ egyik legjobb befektetése egy jól képzett szakemberrel együttműködni egy ideig, és megtanulni a személyre szabott táplálkozást. Sajnos sok esetben már az elfogyasztott ételek sem rendelkeznek olyan minőségű- és mennyiségű tápanyaggal, mely elegendő lenne az egészséges működésünkhöz. Kialakulhatnak olyan betegségek is, melyek szintén indokolják a jó minőségű étrend-kiegészítők használatát. Nem azért van szükségünk ezekre, mert ez a divat! Nekem egészségügyi probléma miatt azonnal kellett változtatni, ami valljuk be, nem egyszerű. Megoldottam. Hogyan? Egyszerűen szenvedélyt csináltam belőle. Kihívásnak tekintettem, amiben Én akartam győzni. Azt nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de támogattak az úton, bíztattak, szeretettel és megértéssel fordultak hozzám a számomra fontos emberek. Amúgy is sokáig szeretnék élni. (Ez mondjuk itt egy fontos hosszú távú cél.)
7. Rendszeres mozgás
Nekem ez a mumusom. Én, ha tehetném, egy kanapén gondolkodnám végig az életemet, mert nekem az a kedvenc elfoglaltságom. A gondolkodás. De a megfelelő minőségű és mennyiségű mozgás életfeltétel. Az egyik legjobb barátnőm szavai motiválnak leginkább – aki egyébként amellett, hogy folyamatosan tanul, óriási fegyelmezettséggel veszi tudomásul a rendszeres mozgás szerepét – „Nem azért csinálom, mert szeretem. Hanem, mert szükség van rá.” Persze, azért mindketten törjük a fejünket, hogy találjunk kivitelezhető és szerethető mozgásformát is. Azért úgy jobb lenne…
8. Pihenés, szabadidő, Én-idő
Roppant ideális lenne, ha mindig egyenletesen lenne leosztva a terhelésünk, és mindig jutna idő a pihenésre. Nyilván életszakaszok is meghatározzák ennek arányát. Próbáljon meg csecsemő mellett valaki rendszeresen órákig Én-időt tartani. Vagy egy vizsgaidőszakban letenni a könyvet, mikor épp úgy gondolja. Szerencsére lehet alkudozni – jelzem kicsit – a rendszerrel. Megbeszélhetem vele, hogy most van egy nagyobb terhelés, tartson ki velem. De! Soha nem vághatom át! Amit ígértem, tartanom kell. Különben nem fog bennem tovább megbízni, és akkor aztán leshetem! Ha Én megígérem magamnak, hogy vizsgaidőszak után visszaállok rendszeresen sportolni, vagy hogy többet fogok aludni stb…és nem tartom, akkor becsaptam. Akkor aztán lehet dolgozni azon, hogy visszaszerezzük a bizalmát. Ne csodálkozzunk, ha mondjuk egy jó kis betegséggel reagál.
Szabadidőnkben tehát a helyzettől függően, ahhoz illeszkedő mértékig, de igyekezzünk azt csinálni, amit akarunk. Nem kell, hogy értelme legyen. Sőt! És hasznos se. Fontos, hogy mindenki egyedül is időt töltsön. Fura, de igazán magunkkal vagyunk a legkevesebben.
9. Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás
A lányom azt szokta mondani, hogy rettenetesen idegesítő, hogy aludni kell, annyi minden klassz dolgot lehetne helyette csinálni. Tökéletesen egyet értek vele, csak hát az van, hogy ez is egy olyan dolog, amit tudomásul kell vennünk. Szükség van rá. Alvás nélkül nincs regeneráció, roppant negatív irányú folyamatok indulnak el, az életminőség pedig olyan mértékig leromlik egy krónikus alvászavar esetén, ami teljesen élhetetlenné teszi a személy mindennapjait. Segíthetünk magunknak rengeteg módon. Ha jelentős a probléma, bizony szakember segítségét kell kérni. Megfelelő fekhely, ideális hőmérséklet biztosítása, megfelelő fényviszonyok, 22-23 h óra körüli elalvás, Magnézium pótlás, meditáció, illóolajok stb…. A lehetőségek tárháza szinte már kimeríthetetlen. Csak az nem talál megoldást a problémájára, aki nem akar.
+1 Szeresd magad!
